Révay András: Legendaképző ereje volt

Hírnevéhez méltó érdeklődés mellett, családtagjai, sportvezetők, sok száz tisztelője jelenlétében avatták fel a sportlegenda, Papp László szobrát Budapesten a XIII. kerületben, azon a téren, ami rövidesen az ő nevét fogja viselni.

Az ünnepség aktualitását az adta, hogy Papp László az első olimpiai aranyérmét Londonban, 1948 augusztusában szerezte, és ebben az évben emlékezünk születésének. 90. évfordulójára is. A világon az első ökölvívó volt, aki egymást követően háromszor nyerte el az olimpiai aranyérmet: 1948-ban Londonban, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbournben. Összesen 95 alkalommal képviselte Magyarországot nemzetközi versenyeken. Az ellenfeleit többségében kiütéssel, vagy nagy fölénnyel verte. Ő volt az első magyar profi ökölvívó is, huszonkilenc így vívott mérkőzésből huszonhetet megnyert, csak kettő végződött döntetlennel. Profiként sem győzték le soha! 1964 után edző lett, majd 1992-ben boksziskolát nyitott. 2003. október 16-án hunyt el Budapesten. Az ünnepség az életpálya csúcspontjait felelevenítő film részleteivel kezdődött, majd a kerület polgármestere köszöntötte a megjelenteket.

Most, amikor szobrot állítunk Papp Lászlónak, érdemes végiggondolni, hogy a gyermek- és az ifjúkor mily meghatározó az ember életében - hangsúlyozta dr. Tóth József, a XIII. kerület polgármestere. Sokan gondolják, hogy ismertsége miatt elegendő csak a nevét kiejteni, mindenki tisztában van a dicsőséggel, amit ő a hazának szerzett. Mi mégis azt mondjuk, a köszönetet, elismerést nem lehet elégszer kifejezni! Ha lehet valakit győzelemközpontú személyiségnek nevezni - Papp László azt volt. Arról sem lehet sok vita, hogy ő mindenestől közénk, angyalföldiekhez tartozott. Még ha az egész ország magáénak is vallja. Amikor szülei összeházasodtak, a Visegrádi utcában laktak, 1932-ben költöztek a Fóti út, ma Kassák Lajos utca 48-ba, ahol ifjúságát töltötte. Itt járt templomba, iskolába. A Fóti út nem az ájtatos lelkek vidéke volt, a verekedések nem voltak ritkák, de itt szívta magába a szolidaritás eszméjét is, ami végigkísérte életét. Az egyszerű emberek példaképet láttak benne. Azt, hogy a melós is képes felemelkedni!

Papp László úgy emlékezett, hogy a Fóti úton, ahol szüleinkkel éltünk, szegények voltunk, de sosem éheztünk. A szülők viszont ismerték a nyomort ezért mindent megtettek, hogy fiúk többre vigye. Három utat láttak előtte: sikeres zenész, futballista vagy bokszoló legyen. Lacit a foci érdekelte jobban. Hegedülni is taníttatták és ott is tehetségesnek bizonyult. Az ökölvívást hamar kizárták a lehetőségek közül, mert tízévesen egy balesetben eltört a csuklója. Amikor édesapja 1937-ben tüdőgyulladásban meghalt, az ígéretes zenei karriernek és vége szakadt. A boksztól is hamar elvették a kedvét. Akkor úgy gondolták: ha jön a gyerek, először el kell verni. Ha visszajön, lehet belőle bokszoló, ha nem, nem kár érte. Papp Laci nem ment vissza, maradt a foci. Viszont 17 évesen, 1943-ban besorozták leventének, vonatra rakták, küldték a fontra. Még édesanyjától sem tudott elbúcsúzni. Alig úszta meg a vonatot telibe találó bombát! Fogságba esett, megszökött. Hazatérve vagonrakodóként alkalmi munkás lett. Ekkor hívták a Vasutas Sportegyesületbe bokszolni. Édesanyja persze tiltotta. Ám jött - 1945. október 6-án - a nevezetes csepeli Bicsák Gyula elleni mérkőzés. Egy pillanat alatt sztár lett.

Karrierje során a kétszáz amatőr mérkőzésből 191-et nyert meg, de soha nem hordta fenn az orrát. Ami mondanivalója volt a világnak, azt sportteljesítményével üzente meg. Edzőjével Adler Zsigmonddal sokat gondolkodtak azon, hogy profiként is érdemes megmutatni képességeit. De azt el sem tudták képzelni, hogy ezt ne magyar állampolgárként tegye. Visszautasított minden ajánlatot 1956-ban. A képmutatás, a kicsinyes egyéni bosszú és a politika játszmák együttese okozta, hogy nem lehetett profi világbajnok - és ezt soha nem tudta feldolgozni. A profi világszövetség 65. születésnapján mégis egy világbajnoki övvel ajándékozta meg! Ellenfelei is becsülték sportszerűségéért, ő az ökölvívó világ legnagyobb úriembere - mondták róla. No persze még azt is, hogy „Az ilyen pap áldást osztó kezétől ments meg uram minket!"

Az emberi irigység, rosszindulat mégis kikezdte. A Hofi Géza által évekkel ezelőtt kifigurázott helyzet sajnos igaz, erősítette meg a bajnok fia, ifj. Papp László. Mivel nem volt meg az előírt iskolai végzettsége, a „Hivatal" korlátolt képviselői nem akartak neki edzői engedélyt adni. Ő viszont nem volt hajlandó beülni az iskolapadba, megtanulni a gumiszőnyeg kémiai összetételét és a kötelező ideológiai tárgyakat. Hofi mondta el egy műsorában, hogy a papírt szerzett, de komolyan vehető sporttevékenységet felmutatni nem tudó edző jelölteket sorba kell állítani. Papp Laci elmegy előttük és mindegyiknél üt egyet. Aki lefekszik - az halott. Aki állva marad - az edző! A képtelen helyezet - talán épp a humor mindent megoldó hatására végül rendeződött, megadták neki a mesteredzői címet, nevelhette a fiatalokat - egészen az olimpiai aranyéremig!

A most felavatott szobor - Lelkes Márk szobrászművész alkotása - a bajnok számára otthonos helyre, de az ő színvonalához méltó környezetbe került. A Kassák Lajos utca és a Huba utca találkozásánál a tér sokáig csak egy parkoló volt. A helyén kialakított 650 m2 új intenzív zöldterület a XIII. Kerületi Önkormányzat mintegy százmillió forintos beruházásának köszönhetően reprezentatív pihenőtérré vált. Az Idősek Klubja előtt, a Karmelita templom mellett, ahová egykor a hívő Papp László is gyakran járt, részben szakrális tér alakult ki, melyet vízfelület és növények sora gazdagít. A területen 12 padot helyeztek ki és megújult a közvilágítás, 6 platánfát, 1482 talajtakaró cserjét és 1405 évelő növényt ültettek. A zöldfelület és a gyepszőnyeg önözéséről automata öntözőhálózat gondoskodik. A helyszínen két vízarchitektúra létesült. Az egyik csiszolt gránit, melyen a lefolyó vízfilm alkot csobogó és csillogó felületet. A másikban mészkő kockákon áttörő párafelület díszíti és hűsíti a teret. A szoboravató ünnepség végén Papp János színművész, Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi című versét mondta el, mely ismerve az életpályát különösen jól illett a legendás bajnokról szóló megemlékezéshez.