Révay András: Szeretnénk olyan lenni, mint ő!

Új városrésszel gazdagodott a főváros XIII. kerülete. Az Árpád-híd pesti hídfőjénél egy jelentős területet a rendszerváltás utáni legelső köztársasági elnökről, Göncz Árpádról neveztek el. A kerületnek tehát az eddigi négy - önálló elnevezéssel jelzett - városrésze mellett már egy ötödik is van: a Göncz Árpád Városközpont!

Kevés olyan politikusa volt Magyarországnak, aki már életében olyan osztatlan elismerést és népszerűséget mondhatott magáénak, mint dr. Göncz Árpád. Az egész ország „Árpi bácsija" Budapesten született, 1922. február 10-én. 1932-ben a Werbőczy Gimnáziumban érettségizett, jelesre. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1944-ben szerezte meg diplomáját. Volt katona a II. világháborúban. 1945-ben belépett a Kisgazdapártba. 1948 után segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott. 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt. Az 1956-os forradalom után életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Általános amnesztiával 1963-ban szabadult. 1965-től szabadfoglalkozású író és műfordító. 1983-ban József Attila díjat kapott. 1989 és 1990 között a Magyar Írószövetség elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990 és 2000 között a Magyar Köztársaság elnöke.

A Göncz Árpád emlékkő és a városrészt jelölő tábla leleplezésekor tartott névadó ünnepségen Dr. Tóth József polgármester beszédében hangsúlyozta, hogy a XIII. kerület Göncz Árpád szellemiségét, az emberekről, a világról alkotott nézetét, életútját követendő példának tekinti. Ez a hely különösen alkalmas arra - emelte ki a polgármester - hogy emlékhellyé váljon. Az elkövetkező tíz esztendőben ugyanis a főváros megújulásában központi szerepe lesz. Göncz Árpád egész életében a köz ügyét szolgálta. Vallotta, hogy a köz ügye mindenek felett való. Legmagasabb méltóságában is „közember" maradt. Népszerűségének talán ez a titka. Ő a szerénység iskolájának padját koptatta, meg tudta szólítani az egész magyar népet. Tudott hatni az emberekre. A kivételek közé emelkedett, akiket nem rontott meg a hatalom. Rendíthetetlenül hitt abban, hogy kialakulhat még értelmes politikai kultúra Magyarországon. Napjainkban mintha ez már tovatűnő álom lenne. Rangot adott az államfői funkciónak. Szeretnénk olyan lenni, mint ő! Váci Mihály írta: „Akit a nép ajkára vesz, vállára veszi azt/ Akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt/ Akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha!"

Nem lehet nem szólni arról, hogy napjainkban nálunk az eredményes politika a gyűlöletre épül. Azt üzenik, ha sikeres politikus akarsz lenni, meg kell nevezni az ellenségedet. Mintha azt mondanánk: gyűlölj - és akkor könnyebb lesz az életed! Én bízom abban, hogy a színvonal is lehet érték, még a sunyisággal szemben is. Az Elnök úr viszont folyamatosan próbált következetesen, a nyíltszívűségre, az emberi jóérzésre és a tisztességre hatni. Példát mutatott: ahol sok embernek rossz a helyzete, ott a jótékonykodásnak és nem az urizálásnak van helye! Szeretném azt gondolni, folyamatosan úgy cselekedni, hogy még mindig a tiszta, emberi érzések az irányadók a szemüveget nem viselők számára, ezen eltorzított világban, és a „gyűlöletiparosok" hatása kevésbé lesz erősebb. Hiszem, hogy Magyarország lélekszámában közepes ország, de nagy nemzet - zárta beszédét a polgármester!

Kéri László politológus a kerület díszpolgára megemlékezésében Göncz Árpád sorsát a huszadik századi magyar politikatörténet legkülönösebb kalandjaként jellemezte. Rámutatott arra is, milyen érdekes helyre került ez a Göncz Árpád Városközpont. A terület egyik oldala az „értelmiségi, mindig újat akaró, kritikus" Újlipótváros, a másik pedig az erősen szolidáris, munkás, „proli" Angyalföld, ahol az örökké alul levők büszke öntudata nyilvánul meg. Az elmúlt évszázadban nagyon kevés azon politikusok száma, akik ezt a kettőt képesek voltak összeegyeztetni. Betetőzi mindezt a Dunának a szomszédban álló hídja, mely rímel rá: Árpád-híd. Árpád, mint híd! Valóban híd volt ő, a magyar rendszerváltás két pillére, a kezdeti két nagy párt között. Évtizedeken keresztül magasan vezette a politikusok népszerűségi listáját. Mielőtt köztársasági elnök lett, csak nagyon szűk körben ismerték. Hirtelen, 68 évesen állította a történelem nagy feladat elé, olyan korban, amikor az emberek inkább már az emlékeikből élnek, ám ő még ekkor is képes volt felnőni a feladathoz.

A Göncz Árpád Alapítvány elnöke. dr. Gulyás András, a család nevében szólva hangsúlyozta, a III. Köztársaság elnökének közvetlen személyisége, rendkívüli nyitottsága, megalkuvás nélküli, kikezdhetetlen erkölcsi tartása, mély szociális érzékenysége állt a máig töretlen népszerűsége mögött. Hosszú ideig, tíz esztendeig volt az ország első embere. Nem előkelő volt, hanem egyszerű és egyenes. Egy volt közülünk, csak jobb! Ez a demokratikus államférfi meghatározása.

Egy közösség életében igen fontos, hogy miként gondolkodunk a múltunkról - mondta az ünnepségen Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes. Ne csak a közbeszéd szintjén foglalkozzunk azokkal az emberekkel, akik hozzátettek valamit az örökségünkhöz, hanem szimbolikusan is tegyük meg azokat a gesztusokat, amivel tartozunk például a modernkori Magyarország legjelentősebb köztársasági elnökének! Budapest fejet hajt a rendszerváltás folyamatában meghatározó szerepet játszó államférfi emléke előtt.

Göncz Árpád egyetemes értékeket képviselt. Érzékeny volt a problémákra, szolgálta a védteleneket, fontosnak tartotta az emberi méltóság sérthetetlenségét. A hazafiság, a demokrácia és az emberiség értékrendjéhez volt hű egész életében. Kereste és szorgalmazta, azon megoldásokat, amelyek előreviszik az országot és jobbá teszik az emberek életét. A kialakuló új városrész jó lehetőséget nyújt arra, hogy méltó emlékhellyé váljon, hogy Göncz Árpád államfő emlékét történelmi személyiségként őrizze. A kerület további szándéka a terület színvonalas közterületi megújítása, és az ahhoz szervesen kapcsolódó, Göncz Árpád köztársasági elnöknek méltó emlékhelyet állító képzőművészeti alkotás elhelyezése.