Múzeumkert faállományának vizsgálata

A mai Múzeum körút 14-16. szám alatti, 8700 négyszögöl nagyságú telket 1813-ban vásárolta meg az állam a Batthyány családtól, a Nemzeti Múzeum számára. A múzeum gyűjteményei ideiglenesen a területen álló villaépületbe kerültek. 1846-ra készült el teljesen a végleges, ma is álló múzeumépület, a Pollack Mihály tervezte impozáns palota. Környezete azonban 1855-ig csupasz „küludvar"-ként várta a rendezést. Parkosítására már Pollacknak is voltak konkrét elképzelései, 1848 elején pedig Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be rá terveket.

A forradalmi események, melyek fontos színhelye volt a múzeum előtti tér, elsodorták ezeket a terveket és csak a szabadságharc leverése után kerülhetett újra napirendre a Múzeumkert ügye. Mivel az állam nem nyújtott támogatást, társadalmi összefogásból kellett előteremteni a szükséges összeget. Az 1852-től ebből a célból életre hívott „kertalap" javára a Múzeum dísztermében hangversenyeket tartottak. (Az 1850-es években így vált a Nemzeti Múzeum a főváros első számú koncerthelyszínévé.) A gyűjtésből származó pénzből már 1852-ben felépült a ma is álló kertészház, a következő évben pedig Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a Múzeumkert angolparkos tervét. Az első fákat 1855. november 24-én ültették el ünnepélyes keretek között. A korabeli sajtó egyik fontos orgánuma, a Budapesti Hírlap november 26-i számában a következőképpen tudósított a jeles eseményről: „Tegnapelőtt u. m. szombaton ment véghez a nemzeti múzeum udvarán állítandó kert vagy sétatér ugy mondható felavatása. Miután a szükséges földmunkálatok és földtöltések befejeztettek, az írt napon dél tájban történt több előkelő hivatalnokok (közöttük pestmegyei főnök Kapy Ede és pesti polgármester Krászonyi József urak,) tudósok és vendégek jelenlétében a város e részének diszére leendő sétatér első élőfáinak ültetése, mely alkalommal muzeumi igazgató cs. k. tanácsos Kubinyi Ágoston úr e kis ünnepély czéljának megfelelő beszédet mondott, minek végével a jelenlévők az elültetett fákat megöntözték. Ezt követte egy vídám s magyar vendégszeretettel fűszeres ebéd a nemzeti múzeumigazgató urnál, mire az említett társaság meghíva volt." Más újságok híradásaiból azt is tudjuk, hogy a kert első fáit a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészben ültették el, majd a Kortsák József pesti bádogosmester által külön erre az alkalomra készített díszes öntözőkannával locsolták meg. Az ünnepségen a kor „jelesei" közül megjelent például Eötvös József és a fiatal Podmaniczky Frigyes is.

A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének vezetésével folyt és 1857-ben fejeződött be. Az első fákat a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társzekéren. A legszebb hársfákat báró Sina Simon küldte gödöllői uradalmából. 

A Múzeumkert végleges alakját 1880-ban nyerte el, amikor a Múzeum körút kiszélesítése során 264 négyszögölnyi területet kihasítottak az úttest számára. A kerítést, amely 1865-ben készült el Ybl Miklós tervei szerint, ekkor helyezték beljebb. Az utolsó jelentős kertészeti rendezésre majd száz évvel később, 1973-ban került sor. A kert kezelését 1953-ig a Múzeum látta el, azóta a FŐKERT (korábban: Budapesti Parkfenntartó Vállalat) végzi a kertészeti munkákat.

A Múzeumkert átfogó rendezésére utoljára több mint négy évtizede, az 1970-es évek elején került sor. A kert állapota azóta folyamatosan romlik, a Múzeum utcai kertrész a múzeumpalota nagyrekonstrukciója miatt az 1990-es évek közepétől felvonulási területté vált. A múzeum épületének rekonstrukciójára legutóbb 1996-2006 között került sor, a múzeumépület felújítását ugyanakkor nem követte a Múzeumkert rehabilitációja, annak ellenére, hogy a kert régóta esedékes megújítása évtizedek óta szerepel a múzeum vezetésének stratégiai terveiben. 

A legfőbb cél, hogy a Múzeumkert méltó legyen ahhoz az épülethez, amelyet körülvesz, vagyis a nemzet múzeumához. A kormány elképzelése szerint a „Pál utcai fiúk" kertjét kell megidézni, amelyhez a történeti angolkert helyreállítása nélkülözhetetlen. Ez a miliő tudja hitelesen megidézni a kert 19. századi jellegét, de természetesen kompromisszumokkal, mivel a fák azóta megnőttek, és sok új fát is telepítettek, amelyek ma már komoly értéket képviselnek. Fontos emlékművekkel is gazdagodott a kert az elmúlt száz év során, amelyek szintén megőrzendők.

A Múzeumkert faállománya a folyamatban lévő növényfelmérés szerint nagyon rossz állapotban van, évtizedes bajokat kell orvosolni. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ennek során elsődleges célunk az értékmentés: az értékes fák megmentése. Azokat az egyedeket tehát, amelyeket szakszerű ápolással meg lehet menteni, meg fogjuk menteni. A fák megtartása tehát prioritás, de ez nem történhet pusztán érzelmi alapon, mert ez szakmai kérdés is. A kert természetes életéhez, növényzetének kezeléséhez természetesen hozzátartozik a fák ültetése, majd ápolása éppúgy, mint a kivágása.

A Nemzeti Múzeum kertje napközben közkertként működik, benne sok-sok emberrel, akik a fák lombjai alatt pihennek. Testi épségüket, életüket veszélyeztetjük, ha nem történik meg a veszélyelhárítás, a korhadt fák kivágása. Ezzel párhuzamosan természetesen nem feledkezünk meg a növényzet kertépítészeti szempontból átgondolt pótlásáról és kiegészítéséről sem.

A teljes helyreállítási folyamatot szakmai alapon, transzparens módon, a nyilvánosság és szakértők bevonásával kívánjuk végigvinni, ezért több helyszíni bemutatót és egyeztetést tartunk a zöld és más civil szervezetek meghívásával, a sajtó rendszeres tájékoztatásával.

A Múzeumkert végső formája még nem eldöntött, hiszen még a tervezés előtt állunk: a végső koncepció sokoldalú egyeztetés eredményeként jön majd létre. (A lezajlott ötletpályázat díjazott és megvásárolt tervei értékes gondolatokat fogalmaztak meg, de természetesen egyik pályamű sem tükrözi, tükrözheti az intézmény kiérlelt koncepcióját.)

A területnek a 21. századi igényeknek is meg kell felelnie: a legmagasabb technikai színvonalon szolgálni a kert rendezvényeit (a március 15-i központi ünnepséget, a Múzeumok Majálisát és más közösségi eseményeket). A kert teljes wifi-lefedettsége is célunk, ugyanakkor későbbre nem halasztható kötelezettség a kert területén áthaladó közművek korszerűsítése, cseréje is.

 

Az első lépések

A kert helyreállítását előkészítő munkák legelső lépéseként október folyamán sor kerül a fás szárú növényállomány állapotának teljes körű felmérésére, amelyet elismert szakemberek végeznek el. A növénykataszter készítője Egervári Krisztián kertészmérnök, aki faápolói és parküzemeltetési gyakorlattal is rendelkezik, s emellett számos történeti kert helyreállítása kapcsán működött közre szakértőként faápolási és egyéb kertészeti kérdésekben.

A növényállapot-felmérés részeként sor kerül ultrahangos „FAKOPP" faüregesedés-vizsgálatra is, amelyet ennek egyik legkiválóbb szakértője, Ócsvári Gábor végez a Múzeum megbízásából. Mintegy 150 faegyed vizsgálatára kerül sor, köztük többnek felsőbb törzsszakaszát is vizsgálni kell.

A 2017 decemberében lezáruló projekt koordinátora és kerttörténész szakértője Alföldy Gábor Europa Nostra érmes műemlékes tájépítész, aki az előző években számos magyar kastélypark megújulását kezdeményezte és projektjeit vezette.

A helyreállítás előkészítésében aktívan részt vesz a Múzeum műszaki vezetése: Frankovics Tibor műszaki főosztályvezető és Bernáth Károly főmérnök, valamint Debreczeni-Droppán Béla főmuzeológus, a Múzeumkert történetének kutatója.

A következő hetek során sor kerül további helyszíni bemutatókra, a szervezők a teljes növényállapot-felmérést közzé kívánják tenni, s később a tervezés fontosabb fázisaiban is lehetőséget kívánnak adni a szakmai és civil egyeztetésre. Ha az időjárás engedi, a civilek számára 2016. október 21-én, pénteken 15 órakor mutatjuk meg az addig elvégzett munka eredményét.

A cél tehát az, hogy egy, a nemzet múzeumához méltó, mindenki által szerethető kert jöjjön létre. Ezt a Múzeum favédelmi, kertépítészeti és műemléki szempontból egyaránt átgondolt, széles körben egyeztetett tervek által kívánja elérni.