Morális aggályok az olasz bankcsődök kapcsán

Az olasz kormány hozzájárult ahhoz, hogy második legnagyobb hitelezője, az Intesa Sanpaolo megvásárolja két regionális pénzintézet, a Banco Popolare di Vicenza és a Veneto Banca eszközeit. A kormány ígéretet tett arra, hogy akár 5,2 milliárd euróval is támogatja a vásárlást, hogy az Intesa Sanpaolonak ne legyenek gondjai a tőkemegfelelési követelményekkel, és azt is lehetővé tette, hogy a vásárló a csődeljárásokban hátra hagyja a rossz minőségű eszközöket.

 

A pénzügyi válság előtt az volt az uralkodó szemlélet, hogy az általános lakossági és befektetői bizalom fenntartása érdekében a kormányoknak közbe kell lépniük, ha baj van valamelyik pénzintézettel. De a válságot követően felerősödtek azok a piaci vélemények, hogy nemcsak a részvényeseknek, hanem a kötvénytulajdonosoknak, sőt, a betéteseknek is ki kell venniük a részüket a veszteségekből, ha csődbe megy egy bank. Ezen érvelés szerint a piaci fegyelmet hosszú távon csak úgy lehet fenntartani, ha a rossz bankok nem tudnak olcsó hitelekhez jutni arra építve, hogy úgyis él egyfajta állami garancia - azaz az adófizetők állják majd a számlát.

 

Ez a vita éledt fel az olasz bankmentési terv kapcsán, amely megvédi az előre sorolt kötvények tulajdonosait, és az alárendel kötvények egy részének tulajdonosait, azzal, hogy ezeket az eszközöket is átveszi a megmentőként érkező Intesa Sanpaolo. A két bank szenior kötvényeinek árfolyama 15 pontot ugrott a hírre, a transzferből kimaradó alárendelt kötvények ára pedig ennek megfelelően a padlóra zuhant.

 

Csak ebben az évben ez már a harmadik eset, hogy egy európai bank elvérzését veszteség nélkül ússzák meg a szenior kötvények tulajdonosai: ez történt a spanyol Banco Popular és az olasz Banca Monte dei Paschi di Siena esetében is. Az Európai Bizottság - sajnos engedve a rövid távú politikai érdekeknek - nem akadályozta meg, hogy az adófizetők viseljék a felelősséget a banki veszteségekért, míg a befektetők, akik elvileg a kockázatvállalásért cserébe jutnak prémium jövedelemhez, veszteség nélkül hagyják el a terepet.

 

Kérdéses ezek után, hogy a válság utáni jószándékú, a piaci viszonyokat erősítő és az adófizetők pénzét védő szabályok közül bármelyik is kiállja-e az idők próbáját.

Michael Boye, Saxo Bank