1956 - Tisztelet az Embernek


Reggel keresni akarok valamit az interneten. Természetesen a google-n. És mit látok: az 1956-ra emlékező lukas zászló van az alkalmi logójukban. Ma már mi is tényezők lettünk. Ha csak egy napra is, itt Európa közepén.

Temetni mindig tudunk. Veszteni is. Emlékezni viszont nem. Mert emlékeink valahogy aktuál politikusok. Vagy mi hasonítjuk azzá, vagy mások. Mint Görgényi-Gyurcsány stb tette. Mert számukra - legyen is oly meggyőzőnek tűnő egy gesztus Nagy Imre szobra előtt - csak a színjáték a fontos.

Magukat demokratának nevező emberek óbégatnak, hogy esetleg az emlékműnek nevezett ócsakvashalmot el akarják takarítani az egykori Felvonulási térről. Ugyanakkor a Pesti Srác szobra a Corvin Mozi előtti tér és az emlékezet részévé vált. Egyiket befogadták a másikat nem. A budapesti Szabadság téren meg ott áll a Szörnyemlékmű. A felszabadúlás emlékcsinálmánya. Korábban helyén ott állt sz ereklyés Országzászló. Ezt sokan, még generációk távolából is kívánják visszaállítáni. A másikat látni sem bírják. S vajon miért  őrizték generációk oly féltve a turul madarakat, az I. Világháborús katonai emlékműveket?

S miért nem gyalázták meg - természetesen (egykori) Pártunk és hasonszőrű (egykori- sztálinista, kádárista kormányunk) kivételével a második világhábórú német katonasírjait? Vagy a katonatemetők orosz(szovjet) sírjait? Mert emlékezni tudunk. Vérünkben van. Vérünkben van, hogy a halál, a hősiesség  szent dolog. Akkor is ha velünk szemben követik el. A halott ellenség pedig már nem ellenség. Halálával megváltotta életét. Ismét a szánandó ember lett belőle. (Ezért is érthetelen volt az 56-os megtorlások áldozatainak állatias jeltelen sírokba történő eltemetése. De mérjünk egyenlő mércével: a II. Világháború kapcsán a Népbiroságok által futószalagon hozott itéletek kivégzettjeinek megalázása, eltüntetése. Vagy egyes a II világháború alatti csoportok, bíróságok ténykedése. Úgy látszik a  kicsinyes bosszú a síron túl is tarol.) Azon bírók, ügyészek nevét, kik 1956 előtt és után részt vettek a megtorlásokban, a jogi kutyakomédiákban, vagy a különböző kormányok által kreált perekben, kísérje őket átok mindörökké, míg azokét akik ezt megtagadták - és esetleg ezért állás, vagyonvesztésre vagy még rosszabbra jutottak, ugyanolyan megbecsülés mint a hősökét. 

 Mit kellene hallani 1956-ról? Túllépni az Andy Vajna féle hazug patetikus ömlengésen. Túllépni azokon a banalitásokon amit sokszor hallunk. Most ezt tudják sokan csak újramondani évente. Mint annak idején a november 7-i megemlékezések alkalmával. Azaz a szándék lehet őszinte, de nem tűnik annak, ha a megavlósítás siralmas, vagy éppen látványossággá alakítja át magát. Az embert kéne a középpontba állítani. Azt aki amikor kivégezni vitték azt mondta: nem álljatok bosszút értem. (Ezt Varró Csaba MOM munkás mondta http://1956.hu/varro.html Szerencsére kivégzése előtt ezt életfogytra változtatták. a szerk.)- Ő még Ember volt az embertelenségben. És sokan mások hasonlóan.

Őrizze őket az emlékezet s legyen halottaink számukra könnyű az Anyaföld. Október 23-a van. Legyen békés emlékezés mindekinek. A közeleg a Halottak napja is. Akkor is gondoljunk azokra is, akár sirjukon egy mécsessel, akiket egy eszme, egy idea miatt végeztek ki, s akikre már nincsen aki emlékezzen.

ADVOCATUS DIABOLI

http://hetivalasz.hu/jegyzet/1956-hosok-ideje-32761

http://www.complex.hu/1956/fotok_jogszab.html