A jogszolgáltatás selejtje

 

Egyre inkább nyilvánvaló, hogy baj van a bírósági rendszerrel. Az USA-ban a végrehajtott halálos ítéletek legalább 20 %-ról derült ki ártatlanokat ítéltek el, végeztek ki. De ha nem mennének azok a programok, amelyek a siralomházban lévők ügyeit próbálják a legkorszerűbb technikai eszközökkel felülvizsgálni, akkor ez az arány még rosszabb lenne.

A magyar többfokozatú bírósági rendszerben, igaz nagy harcok árán, de működnek a korrekciós eljárások. Azaz a másodfok vagy az újra kezdett eljárások eredményt hoznak. Itt van például a Balla ügy, ahol ha lassan is de kiderül az igazság, nem a fiú volt a gyilkos. De amíg a folyamat zajlik emberi sorsokat tesznek teljesen tönkre. Szerencsére Európában nincsen halálos ítélet, így papíron jóvátehetetlen kár nem történik. Az ilyen esetekben a kárpótlás esetleges, mert az állam igyekszik hibáit minél olcsóbban megúszni. Gond van ott is, hogy a rendőrség ha hibákat vét, nagyon nehezen látja be hibáit, és szentírásként a legtöbb ügyész és bíró készpénznek veszi a rendőrségi megállapításokat. Nem tűnnek fel sokszor a logikai ellentmondások sem. Ezek rendszerhibák, amiben az eredmény - rendőrségnél a statisztika - centrikusság  okolható. A nagy színjáték, a vád védelem és a tények egybevetése sok esetben csorbát szenved. A perek a végtelenbe nyúlnak. Nem tudom ezzel mit lehetne tenni.

Tabu főként olyan embernek aki az igazságszolgáltatási apparátus része, beszélni azokról a műhibákról melyek az igazságszolgáltatás berkein belül történnek. De a jelenlegi helyzetben meg kell szólalnom, bár kollégáim talán a fenébe kívánnak. Ugyanis a magyar bírósági rendszerben érdekes anomáliák vannak. Egyike a szemkilövetésssel kapcsolatos perek özöne, ahol a kormány most semmisségi törvénnyel próbál rendet rakni. Itt az esetek nagy részében ugyanis „elvárós ítélet" született, aminek semmi köze a válósághoz. A rendőrök szépen összetartva futószalagon gyártották a jegyzőkönyveket, a bíróságok pedig az ítéleteket. Ezek egy részét ugyan a másodfok megsemmisítette, de sajnos nagyon sok esetben maradt a bélyeg, a büntetés.

Sajnos azonban sokan nem nyertek jogorvoslatot. A rendőrség hazugsága és összetartása a hamis vádban és kollégáik védelmében folytatódik, amin úgy tűnik még Pintér Sándor belügyminiszter a legnagyobb jóakarattal sem tudott úrrá lenni. Láthatjuk, hogy rendőrök elleni vádban mennyi ítélet születik... Gyakorlatilag nulla.

A kormány abban is téved, hogy a semmisségi törvény felülvizsgálatai mindenhol mindenütt lefutnak. Hatalmas ellenérzés és sértettség van a bírói apparátusban. No meg a régi beidegzések kapcsolatok és a régi elvárások. Láthatjuk ezt nagyon látványosan a Budaházy per menetében is, ahol a háttérben titkosszolgálati manipulációkat lehet sejteni. Itt a  megoldás egy olyan közkegyelem lenne, ami a birói „felülvizsgálat" után az életben hagyott ítéletekre és a Budaházy perre vonatkozik. A „Nemzet tolla" rossz tanácsadókra hallgatva nem írta alá a vonatkozó kegyelmi kérvényt, pedig megtehette volna...

A társadalmi béke érdekében rendet kell tenni az igazságszolgáltatásban is. Ennek csak egyik lépése a korhatár törvény. De ezt nem csak a bírókra, hanem ügyészekre, sőt horribile dictu az ügyvédekre is alkalmazni kell! (Akár rám is, köszönöm akkor is megélek, ha nem kell az ügyvédi talárt viselnem. Sőt...) Természetesen ez szintén hatalmas bírói ellenállást fog eredményezni, hiszen pozíciót, kiváltságot, hatalmat és jövedelmet kell feladni. Természetesen ezt is, mint mindig a bírói függetlenség elleni támadásként élik meg. Vajon miért? Ha az egyetemi tanárokat egy bizonyos korhatár után érdemeik elismerése mellett nyugdíjba küldik, a bíró, a képviselő, az ügyész, az ügyvéd esetleg a polgármester más? Különleges ember?

Egyszer végre tiszta lappal kell indulni. Akkor is ha a baloldal és a liberálisok(?) ezt személyük elleni sértésnek, esetleg a terroristák támogatásának élnék meg. Meg esetlegesen jóságos embereik valahol a nagy jog(ki)szolgáltatási univerzumban kiesnének a pikszisből.

S ha már itt tartunk még egy anomáliára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az állam polgárának (nevezzük alantvalónak, mert a rendszer így kezeli), nem sok esélye van az Adóhivatallal (azaz a NAV-al) szemben. Ezek az ügyek a szakértelem ürügyén olyan bírókhoz szoktak kerülni akik valami miatt szolidárisak a Hivatallal. Ez sajnos meglátszik a pernyerés esélyén is. Jó lenne ha felállna egy olyan, államigazgatási ügyekre szakosodott bíráskodás, ahol az eljárásban résztvevők és családtagjaik soha az életükben nem kerültek a szóba jöhető állami szervezetek közelébe. Miként az is jó lenne, ha a Független Rendőri Panasztestület helyett valami ember és állampolgár barátibb, valóban a hatóság mundérjának becsületétől független és tényleges jogorvoslati lehetőséggel rendelkező rendszert hoznának létre, hiszen a most megszavazandó új Alkotmány magában rejti ennek lehetőségét is.

Végezetül az új Alkotmányról csak annyi szó essék: időszerű volt. És a kétharmad jogossá tette a jelenlegi kormánypártot, hogy megcsinálja. Ha másként nem, hát az erősebb jogán! És ha megcsinálja a saját és a polgárok érdekében bebetonozza. Nos ez ellen felesleges Brüsszelbe szaladni. Az (még) nem Moszkva!Az Alkotmány minden állam magánügye. A miénk is.

ADVOCATUS DIABOLI