Makkos Albert:A DEVIZAALAPÚ HITELEZÉS JOGTALANSÁGA

A volt szocialista országokra a rendszerváltás után a magas kamatszint volt a jellemző. A lakosság részére 10 % feletti kamatszint mellett a hitelfelvételek visszafizetésének nagy volt a kockázata. Emiatt az állam a lakásvásárlási szerződéseket hosszú időn keresztül kamattámogatásban részesítette.

A fenti előzmények mellett jelent meg a 2000-es évek elején a devizakölcsön, amelynek az volt az alapgondolata, hogy a hitelt olyan országban veszik fel, amely országnak alacsony a kamatszintje. Látszatra, ez a megoldás megkerülte a hazai magas kamatok kérdését. 2005-től a lakosság, majd a vállalatok és önkormányzatok is tömegesem vettek fel hitelt.

A pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező lakosság legfeljebb csak utazása során találkozott külföldi fizetőeszközzel, a valós pénzügyi helyzetet nem tudta felmérni. A devizahitelek kedvező helyzete azonban csak látszólagos volt. A hitelnyújtók ugyanis nem tájékoztatták a hitelfelvevőket a valós pénzügyi vonzatokról. A megtévesztés az alábbi területeken valósult meg.

A devizahiteleknél az EURO-t az Európai Uniós tagság miatt nem lehetett kihagyni. De a bankok jellemzően a svájci frankot, és kis részben a japán yen-t tették elérhetővé. Miután csaknem kizárólag a svájci frank alapú hitelek terjedtek el, ezzel foglalkozunk.

CARRY TRADE

A magyarországi devizahitelezés a pénzügyi világban a carry trade konstrukciónak felel meg. A carry trade lényege, hogy egy alacsony kamatú devizában felvett hitelt magas kamatú országba helyeznek ki, ahol a hitelfelvevő haszna a két ország kamatkülönbsége. A carry trade alkalmazásának feltétele, hogy ha az árfolyam csökkenni kezd, a hitelt azonnal vissza kell fizetni, különben az árfolyam esése elviszi a kamatnyereséget. Emiatt alapszabály, hogy a carry trade keretében felvett kölcsönt nem szabad nem likvid eszközbe pl. ingatlanba, tartós fogyasztási cikkbe fektetni, mert a részletben való fizetés garantáltan veszteséget eredményez a hitelfelvevőnek. Ezt esetleg a Közgazdaság Egyetem Pénzügy Szakán tanítják, az átlag hitelfelvevő nem tudhatta, és erről a bankok sem tájékoztatták. A pénzügyi konstrukció vonatkozásában a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket.

ÁRFOLYAM, mint az egyik, törlesztő részletet befolyásoló tényező.

A Svájci frank (CHF) árfolyama a mértékadó dollárhoz (USD) képest már hosszú ideje folyamatosan erősödött. Ezt csak azok az emberek tudták, akik a tőzsdével foglalkoztak. A magyar devizához képest az USD gyengült, ez kompenzálta a CHF erősödését, emiatt a magyar piacon a CHF árfolyama némi ingadozás mellett is egyenletes árszintet mutatott. Ha a magyar hitelfelvevő letöltötte a Magyar Nemzeti Bank honlapjáról a CHF árfolyamát, egy stabil árfolyamú deviza benyomását keltette. A bankok jellemzően a 160 HUF/CHF alatti árfolyamon felvett hiteleknél jelezték az árfolyamesés lehetőségét, de ennek mértékét legfeljebb 185 HUF/CHF értékre maximálták. (Mintegy 15%-os emelkedés.) A bankok tudták, hogy CHF/USD erősödése miatt a HUF/CHF árfolyam lényegesen emelkedni fog. Ma már az emelkedés eléri a 45%-os nagyságrendet! Egyes bankok a hitelszerződésben már arról is rendelkeztek, hogy a svájci frank megszűnése esetén mi a követendő eljárás. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a bankok tudtak az árfolyam emelkedéséről, másrészt azt, hogy a mai 235 HUF/CHF szinttel még messze nincs vége az emelkedésnek! Az árfolyam vonatkozásában a bankok tudatosan megtévesztették a hitelfelvevőket.

KAMAT, mint a másik, törlesztő részletet befolyásoló tényező.

A lakosság nem ismerte a hitel valós költségének, a THM-nek a fogalmát, emiatt a hitelfelvételt a kamatszint alapján döntötték el. Az alacsony svájci kamatszint rendkívül vonzó volt, ami miatt sokan vettek fel hitelt. A megtévesztés azonban több vonatkozásban is megtörtént.

Bár a bank kiírta az alacsony svájci kamatszintet, de a szerződésben már kamatfelár címén ügyleti kamatként ennek a szintnek mintegy két-háromszorosát érvényesítette. A kamatfelár gyakorlatilag elvonta a kedvező kamatszint megtakarításának jelentős részét.

A bankok a jogszabály hibás értelmezése, vagy hibás jogszabály (?) révén - a világon egyedülállóan - a törlesztő részleteket egyoldalúan és korlátlanul emelhették, amellyel a pénzügyi szolgáltatók egységesen, de eltérő mértékben éltek is! Emiatt ma már a devizahitel szerződésekben alkalmazott ügyleti kamat akár százszorosa is lehet a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatának.

Összességében a bankok megtévesztették a hitelfelvevőket a carry trade üzlet alkalmazásában, hiszen a hitelt olyan területen hagyták alkalmazni, ahol a hitelfelvevőnek garantált a vesztesége. Megtévesztették a hitelfelvevőket az árfolyam vonatkozásában, hiszen tudták, hogy az árfolyam lényegesen emelkedni fog. Megtévesztették a hitelfelvevőket a kamat vonatkozásában, hiszen irreális, százszoros kamatszintet alkalmaznak.

 

DEVIZAHITEL A DEVIZAHITEL?

A bankok az alacsony kamatszintet a svájci frank kedvező kamatszintjével magyarázták. Miután a hazai hitelezők a hitelt forintban igényelték, és forint jövedelmük miatt a törlesztő részleteket is forintban fizették, a devizahitel elnevezése Magyarországon devizaalapú hitel lett. A bankok hosszú időn keresztül magyarázták a magas magyar ügyleti kamatszintet a refinanszírozáshoz felvett svájci hitelek magas költségével. (CDs felár, és a fedezet swap költsége.) Mindezekkel azt a látszatot keltették, hogy a hitel alacsony kamata mögött külföldi forrás van.

A bankok a hitelezést jogállásuk szerint forráselosztás, vagy forrásteremtés révén finanszírozhatják. A forráselosztás során a bankban elhelyezett betétekből folyósítanak hitelt. A Magyar Nemzeti Bank honlapján (www.mnb.hu) a hitelintézetek összevont mérlegadatai tartalmazzák a lakossági hitel és betétállomány adatait. Az összevont mérlegadat az alábbi útvonalon érhető el: MNB/Statisztika/Statisztikai közlemények/A hitelintézetek összevont mérlegének alakulása.

A 2000-es évek elején a lakossági megtakarítás lényegesen magasabb volt, mint a hitelállomány. 2005-ben a devizahitelezés előretörésével a hitelállomány emelkedett, de még mindig messze alatta maradt a megtakarításnak. A hitelkihelyezés 2008. augusztusában érte el a betétállományt, majd fokozatosan meghaladta azt. De éppen az árfolyam emelkedése miatt a devizahitelezés meg is szűnt. A bankok tehát csak olyan mértékig hiteleztek, ameddig a lakossági betétállomány a hitelre fedezetet nyújtott.

A bankok a devizahiteleket devizában tartják nyilván. Ha az árfolyam emelkedik, a devizában nyilvántartott hitelállomány is növekszik. Ettől kezdve a lakossági hitelállomány már csak az árfolyam növekedése miatt emelkedett meg.

Mivel a lakossági devizaalapú hitelezés elterjedésének időszakában volt elég lakossági betét a magyarországi kereskedelmi bankokban, feltételezhető, hogy a bankok a lakosság saját megtakarításait hitelezték ki a lakosság számára. A lakossági hitelezéshez tömegében nem volt szükség külső forrásra. Ha történt deviza behozatal, az a lakossági hitelezésen kívülálló érdekből történt.

A lakossági megtakarítást felesleges lett volna svájci frankra átváltani, majd visszaváltani. Ezért alakult ki egy teljesen új és értelmezhetetlen közgazdasági fogalom a devizaalapú hitelezés. Minden hitel egy devizára épül. Az pedig a hitel szempontjából közömbös, hogy az ügyfél a felvett hitel folyósítását, vagy visszafizetését milyen devizanemben kéri. (Pl. Hallott már valaki olyat, hogy az IMF Magyarországnak devizaalapú hitelt folyósított volna?)

A devizaalapú kifejezés egy forinthitel leplezett állapota, amelynél nem a hitel nyújtása, hanem a hitel elszámolása történik a folyósítástól eltérő devizanemben. A leplezett állapotért a hitelfelvevő nem kap ellenszolgáltatást, de annak kockázatát és a költségét viseli.