Megjelent a krajcáros igazság!

Ez a mondat Heltai Jenő Jaguár című írásában hangzik el, amiben újságíró élményei alapján mintegy mellékesen vázolja, hogyan is működik a sajtó. De korábban a sok zugfirkász és lapocska, valamint az országos és a helyi lapok összességében reálishoz közeli képet adtak a világról, ma ez koránt sincsen így. Magyarországon két ország van. Egyik a valóság, a másik pedig az, amit a sajtó tükröz. Mert ez a két kép nincsen összhangban. Sőt, semennyire sincsen olyannyira, hogy még a gazdasági sajtó sem nevezhető az igazmondás abszolút bajnokának. Ez is pár szűrőn keresztül tükrözi azokat az állapotokat, amit az adott érdekcsoport láttatni akar. Ez pedig ma már nem sok közzel bír a való világhoz.

 

Ha az ember a magyar sajtó elemzésével Brüsszelben foglalkozik, nagyon könnyen ebbe a csapdába eshet. Mert mit sugall a magyar sajtó legnagyobb része:  Otthon már-már fasizmus van. Zsidóüldözés van. Nincsen demokrácia. Nincsen általános választójog. Kékcédulás csalások réme közeleg. Az emberek elpusztulnak a terhek alatt. (Mondjuk az utóbbi az egyetlen, ami igaz... de első sorban azok, akik munkanélküliek vagy devizahitelesek.És nem annyira a kormány inkéb a bankok "jóvoltából".) Erre a felismerésre kezdenek rájönni azok az elemzők, akik a kormány és az ellenzéki sajtó mellett elkezdték elemezni a magyar deep webet, elsősorban a facebook anyagát dolgozva fel.

 

Az itteni nagyfőnökök meg nem hisznek az elemzéseknek. Mert ennek ellenkezőjét látják megerősítve, amikor szinte naponta itt házalnak politikusok, egyes művészek és magukat újságírónak mondó egyének. Szinte pontosan ugyanaz hangzik ilyenkor el: Könyörgöm büntessék meg már Magyarországot. Úgy, hogy térdre kényszerüljön! Magyarország egy fertő, ahol tombol az antidemokrácia és a terror! Nem európai, hanem ázsiai ország!

 

Ilyen ország pedig nincsen, ki kellene találni. Ugyanis a korábbi hatalmi elit és a jelenlegi a nemzetközi fórumokon vívja harcát, így Brüsszelben és a bankvilágban is. Az ellenzék számára a jelenlegi vezetők elzavarása éppen olyan fontos, mint az a tömény gyűlölet, amit egyes megnyilatkozásaikban a Facebook oldalain lehet olvasni. Ez egy olyan disszonancia, amit sehol sem lehet tapasztalni.

 

És ez a helyzet ahogy haladunk a választások felé csak súlyosbodik.  És nem már nem az amerikai lejáratjuk a másikat típusú harc, ami ha eldőlt, akkor azt négy év viszonylagos nyugalom követi. Itt permanens harc folyik. Az igazság is átpolitizált. Mindkét fél, de különösen az ellenzék minden konfliktusát kiviszi a nemzetközi játéktérre. Ott azután jön az áldás csőstül. A másik felet sem kell védeni, de ott inkább a kapcsolatok hiánya, és az amatőrizmus az ami belengi a terepet.  Nem csoda, hiszen mindkét fél ugyanott szocializálódott. Bajnai Gordon és Orbán Viktor is Amerikában tanult. Az ottani politika és gyakorlat az, ami meghatározza viselkedésüket, lépéseiket. Az érdekek azonban mások. Bajnait, Gyurcsányt és a baloldalt a nemzetközi pénztőke vezérli, Orbánt egyfajta nacionalizmus, a saját ország érdeke, amit nemzetközi kontextusba akar helyezni, lehetőleg tudatosan vállalt és irányított konfliktusokkal. Ha sikerül ez neki.

 

Ugyanakkor nem számolt egyik fél sem azzal az olasz-francia-spanyol-görög szocialista szövetséggel, amely meghatározó Brüsszelben. És ez, a szocialista liberális kapcsolati rendszerek alapján folyamatosan töri a borsot Magyarország orra alá. Közvetlen szomszédunk Fico már rájött, hogy közösen többre megyünk. Kérdés az, hogy mikor jön erre rá Brüsszel. Hogy ne az elvtársi súgásoknak, hanem a tényeknek higgyen. Korábban pedig elhitt minden baromságot, amivel etettek itt bennünket, hiába tépték a hajukat az elemzők, hogy látszik minderről, hogy a  fele sem igaz, amit korábban hantáztak a jelenlegi ellenzék emberei. Most a tényeknek sem akarnak hinni. Csak a rosszindulatú súgásoknak.

 

Annyiban igaz minden, hogy a növekedési döntések is politikai döntések errefele, mert azok sorsokat egy ország felemelkedését vagy kifosztását - lásd görögök, spanyolok és az olaszok meg akik még jönnek - határozzák meg. A kemény mag viszont minél kevesebb forrást akar allokálni a válságkezelésre, a perifériára. Most ez a vita egyik tárgya. A másik, sikerül-e semlegesíteni a potenciális vetélytársakat, sima piaci adósrabszolgaként stabilizálni egyes országokat.

 

Magyarország most kezdi megtanulni, hogyan kell ezt a helyzetet kezelni. Közben szinte Trianon mértékű csapásokat kap. Ilyen volt az, hogy Tokaj lehet Szlovákiában is. Azaz megjelenhet a magyar borok presztízsét romboló fél, egy és kétputtonyos „Tokaji Aszú", és ott olyannyira kiterjeszthetik a saját borvidék határait, saját kreált szabályozásuk alapján, amennyire ezt akarják. Ezt a meccset sajnos elbuktuk. Nagyon.

 

De saját csapatunk is lő igencsak nagy öngólokat. Ennek oka az Amerikából kapott ötlet: a magyar oktatás átalakítása. A jelenlegi rendszer nem más, mint az amerikai fizetős oktatási rendszer magyar kópiája. Egy olyan országé, ahol, mivel már nincsen valuta standardként az arany, de a pénze még mindig meghatározó, és a FED kezében van, ami nem állami szervezet, egyszerűen megindítja a pénznyomdát, amikor az szükséges. Nos, itthon ez nem megy. Igy a finanszírozása az oktatásnak ezen modell alapján nem működik. És a devizahitelen ráfázott magyarok egy része nem vállalja a röghözkötéssel vegyes diákkölcsönt. Aki tehetséges pedig külföldre teszi át székhelyét. A értelmes családoknál ha megtehetik, már akkor, amikor a gyerek még középiskolás, hogy megtanulhassa megfelelő szinten a németet. Mert a cél megint, mint a Monarchiában Ausztria. Ott gyakorlatilag ingyenes az oktatás. Eu polgároknak is. Meg az, hogy a gyerek diplomával boldoguljon. Most már nem az a cél, hogy itthon. Bárhol, ahol megbecsülik a tudást, és nem majomkenyérrel és banánnal ismerik el a teljesítményt.

 

Magyarország boldogulása hosszú távon az, hogy a hibák és az erények mennyire vannak olyan viszonyban egymással, hogy ezek kompenzálják a hátrányokat és a hibákat. És mennyire működik a sajtó birkavezető funkciója, azaz mennyire manipulálhatóak, mennyire feledékenyek az emberek. És hogyan hekkelhető a választási rendszer (Ez ellen találták ki a regisztrációt, ami ellen az egész ellenzék érhetően egy emberként tiltakozik...érthetően. Hiszen érintettnek érzi magát.).

 

Ugyancsak fontos, hogy mennyire lesz képes leállítani és manipulálni azt a helyzetet, hogy Brüsszelben és másutt folyamatos féligazságok vagy nulla igazságok hangozzanak el, amihez a magyar ellenzék kellően helyesel. Mert nem az a baj az ellenzékkel, hogy tiltakozik, nem az a baj, hogy kifogásol. Ez a dolga. Mert hatalmi ellensúlynak kell lennie. A baj az, hogy tudatosan a minél rosszabb, annál jobb neki elv alapján kapcsolatait kihasználva kárt okoz. És ez a megbocsáthatatlan hibája. S mivel a sajtó szinte teljes egészében az ellenzék kezében van, ami példátlan, a harc ott is nemtelen módszerekkel folyik. Hogy miért nincsen akkor hiteles kormányzati sajtó? Nos ugyanazért amiért az ellenzéké sem az. Fel sem merül senkiben, hogy a valóságot jelenítse meg. A krajcáros igazság kell. És a baj, hogy csak az. Ha történelmi példát kellene erről mondani ilyenek voltak a huszita háborúk. Amikor két ideológia nem képes megbékélni, kooperálni még szükséghelyzetben sem, hanem egymás maradéktalan elpusztítására tör.  Reális szemmel ez a helyzet Magyarországon, az Úr 2012 évének végén.

 

Advocatus Diaboli