A csend hangjai – tisztelet a diákoknak

A magyar diákság felismerte, hogy vannak akik a javukat és a pénzüket akarják. Pénzük pedig nincsen. Történelmi hagyományok alapjan Magyarországon nem halmozódtak fel széles körben vagyonok, nincsenek a fejlett nyugati társadalmak biztonsági halói, az alapitványok, donatorok, szponzorok. Van helyette egy állam alapu rendszer. Ami, tekintettel arra, hogy a vagyon felhalmozódás csak keveseket érint, és a családmodell is csak egykeresős lesz a mostani kétkeresős helyett, még sokáig így lesz, hogy nem lesz meg a család továbbélését biztosító vagyon.

 

Ezért nem lehet sem vagyon, sem ingatlan adót bevezetni. De nincsen lehetősége éppen ezért sem a totálisan fizetős TB ellátásnak és oktatásnak sem. Az ugyanis csak nagyon kevés ember kiváltsága. És van itthon egy értelmiségünk, amely sokszor elárulta az országot. Elárulták a nyugdijasokat, elárulták a rokkantakat, elárulták a munkanélkülieket. Mit nekik hekuba! Hiszen nem érinti őket. És elárulták a diákokat is.

 

És a diákok nem bégettek mint engedelmes nyáj. )Összeállták, méltósággal. Nem volt egyetlen atrocitás sem,  mint egy békés erő. Ha valaki ma elkerült délután az Egyetem tér felé, akkor ott megtapasztalhatta, mit jelent, ha sok diák, némán szinte mozdulatlanul áll. Nem szól, Hiszen ő maga a probléma. Azzal hogy van.

 

És egyes pártok nem értik a problémát. Olyanok akik annak idején a közgazdasági szadizmus feltalálójával Bokros Lajossal közösen mér egyszer megpróbálták kikészíteni a diákokat hirtelen szolidalitásukról biztosították. Nem csoda, hogy illő tisztelettel a szónokok megkérték a politikai pártok képviselőit, hogy menjenek a fenébe. Itt nem pártpoltikáról van szó. Az ő jövőjükről.

 

Ennek a jegyében minden megosztási kísérlet ellenére ugy tűnik méltósággal harcolnak. Magukért. Azért a jövőért, amelyet a bankárok árultak el. Meg a haszonlesők. És most egy pici szövetség formálódik az egyetemek és a diákok között is. A Rektor Urak is megérik a pénzüket, amikor elszabotálták a diákoknak kedvező nyelvvizsga amnesztiát, amit, ha végre méltóztatnak hajtani, akkor mintegy 50 ezer fiatal végre megkaphatta volna egyetemi diplomáját. De nem a nyelvvizsga lobbi erősebb.

 

De a mélyen tisztelt Rektor Urak kezdenek rájönni arra, hogy ami folyik az oktatásban az már az ő bőrükre is megy. Azaz úgy tűnik, lassan de biztosan láthatóan kényszerből és ideiglenesen de érdek szövetségre is hajlandóak az általuk zavaró tényezőnek tekintett diákokkal.

 

Minden azon múlik:

 

  1. a kormány semmilyen körülmények között sem közvetlen, sem közvetett erőszakot nem alkalmazható a diákok, vezetőik és szüleik ellen. Ha ezt megteszi( például egy „véletlenszerű" csoportos NAV ellenőrzéssel vagy bármivel, esetleg egy rohamrendőrös rohammal. Akkor gyakorlatilag olyan forradalom indul meg, ami elsöpri őket. Úgy látszik ezt már megtanulták.
  2. A diákok sem alkalmazhatnak a Ghandi-i szelid tiltakozáson kívül más módszereket. Mert ez kellő kitartással eredményre fog vezetni.
  3. A kormánynak is be kell látnia, hogy a hangoztatott röghöz kötés nem megoldás. Az ingyenes és szabad oktatás, és a hallgatói szerződések érvénytelenítése az a két tényező, ami az egész rendszert helyre billentheti.

A politikai pártok, akik ezen mint keselyűk a koncon marakodnak. Hogy látszólag ki a szolidárisabb. De ugyanakkor saját mantráikat mormoljak. Például az Index egyik blogján egy őrült felvetette, ha nem lehet tandíj legyen utólagos tandíj. Mintha elfeledte volna a klasszikus elvet: Kockázatközösség. A társadalom TELJES EGÉSZE érdekelt kell hogy legyen abban, hogy kellően kiművelt és használható tudás kerüljön az emberek fejébe. Ezt pedig az állam költségeinek kell fedeznie. Ahelyett hogy az aktatologatók számát duzzasztaná.

 

Ugy tűnik a politika kétségbe esett. Fél megoldásokkal próbálkozik. De ha a diákság kitartó és erőszakmentes, akkor ebből még lehet teljes megoldás. Erőszakmentesen, ami megteremti legalább itt a társadalmi békét. És azoknak a hangoknak, akik progressziv adót, vagyonadót, diploma adót, hangadót követelnek kifogják a szelet a vitorlájukból.

 

S ha a diákság sorsa rendeződött, akkor majd joggal kérdezik a diákok: a nyugdijasok, a rokkantak, a beteg sorsával mi lesz? Ők is feleslegesek? És az értelmiség kénytelen lesz szembenézni árulásaival.

 

jh