A palaolaj egy rémálom - és fenyegeti az orosz gazdasági (olaj) hegemóniát Európában

Kollázs: Oroszország HangjaKollázs: Oroszország HangjaA PricewaterhouseCoopers nemzetközi cég nemrégiben újabb energetikai forradalmat jövendölt, ez alkalommal a palaolaj forradalmát. A független szakértők értékelései azonban eltérőek. A többség úgy látja, hogy a közeli évtizedben az energetikában áttörést jelentő fordulat nem várható.

 

A palaolaj felhasználásának azonban van távlata. Készlete világviszonylatban 13-szor nagyobb, mint a hagyományos olajé. A jelenlegi felhasználási szintet tekintve ez 300 év folyamatos kitermelést jelent. A gond inkább az, hogy a palaolaj kitermelése csak a leggazdagabb lelőhelyeken gazdaságos (ha egy tonna palából legalább 90 liter olaj nyerhető). Szerepe van a rétegvastagságnak is, ami nem lehet 30 méternél kevesebb. Ennek a kritériumnak közel sem minden lelőhely felel meg, még azok közül sem, amelyeket az adott időszakban többé-kevésbé rentábilisnek tekintenek.

 

Az olajpala-kitermelés költségesebb, bonyolultabb, ezért a palaolaj esetében az önköltsége nagyobb, mint a hagyományos kőolajnál. A másik probléma az, hogy a kitermelést követő 400 nap múlva élesen lecsökken akár 80 százalékkal is - a kitermelt volumen. Az amerikaiakat ezek a nehézségek nem ijesztik el. A XXI. század első évtizedében az olajpalából nyert olaj volumene 111 ezer hordóról 553 ezerre nőtt.

 

A PricewaterhouseCoopers szakértői úgy látják, hogy a kitermelés növekedése 2035-re elvezet ahhoz, hogy az olaj ára 40 százalékkal csökken a prognózisban megjelölt hordónként 133 dollárhoz viszonyítva. Mindez kihat a világgazdaság jövőjére, miután lehetőség nyílik arra, hogy ugyanazon befektetésekkel nagyobb mennyiséget termelhessenek ki. Vlagyimir Rozsankovszkij elemző nem osztja a PricewaterhouseCoopers optimizmusát.

 

- Nem értek egyet olyan előrejelzésekkel, miután napjainkban valamennyi palaolaj-projekt önköltsége rendkívül magas. A technológia összefügg az ökológiával is. A lelőhelyek konzerválása nem garantálja, hogy a maradék olajt sikerül elzárnia környezettől.

 

Ugyanakkor Amerikában az olajpalából nyert olaj komoly forrás az energetikai függetlenség szavatolásában. Nincs kizárva, hogy 2030-ra az Egyesült Államok teljes egészében lemondhatja a Perzsa-öböl országaiból érkező olajszállítmányokat. De a globális kőolaj-és gázpiacon nem várható forradalmi változás - mondja Alekszandr Razuvajev.

 

Az olajpala kitermelése nem egyértelmű. Van olyan álláspont, hogy a belőle nyert olajjal alaposan lecsökken a hagyományos kőolaj - és ezzel együtt a földgáz és a villamosenergia - ára. De ezt jelenleg nem tartom valószínűnek. Az olajpala forradalmának kétségét közvetett módon bizonyítja a nyugati cégek érdeklődése az orosz kontinentális talpazat iránt. Vagyis, a hagyományos kitermelés az eljövendő évtizedre is aktuális marad.

 

Oroszországot az újabb palaláz (ezúttal olaj) fenyegeti - véli a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég. A szakértők azt állítják, hogy az elkövetkezendő 10 évben az palaolaj kitermelésének mértéke robbanásszerűen meg fog nőni, amely az olajárak csökkenéséhez vezet. Amennyiben pedig az orosz vállalatok figyelmen kívül hagyják a palaforradalmat, ahogyan azt a gáz esetében is tették, annak az állami költségvetés látja kárát. Az iparági szakértők ezt a jóslatot abszurdnak tartják.

2035-re a palaolaj része a „fekete arany" világpiacán 12%-ot fog kitenni - jósolja a PricewaterhouseCoopers. Az összehasonlítás kedvéért ez a szám jelenleg nem haladja meg az 1%-ot sem. A tanácsadó cég példaként az Egyesült Államokat említi. Ott ugyanis az elmúlt 10 év alatt a palaolaj kitermelésének mértéke ötszörösére emelkedett. Ugyan ez nem segített az országnak, hogy lemondjon az olajimportról. Az előállítási költség a független szakértők körében komoly kérdéseket vet fel. Az Invesztkafe társigazgatójának, Dmitrij Adamidov véleménye:

 

Ha a kitermelés teljes költségéről beszélünk, beleértve a lelőhely kiépítését is, akkor az a szárazföldi kőolaj esetében mintegy 35 dollár hordónként. A tengeri kőolaj kitermelés esetében ez 60-70 dollár. Ha már egy 30 évvel ezelőtt kiépített lelőhelyről beszélünk, akkor a kőolaj kitermelésének költsége, mintegy 5-10 dollár. A palaolaj kitermelése azonban 80-100 dollártól akár 300 dollárig is terjedhet.

 

Elméletben új technológiákkal csökkenteni lehetne a palaolaj kitermelésének költségét. Azonban egyelőre a tudósok ebben nem látnak perspektívát. A palából való olajkitermelés nagyon bonyolult, és mindenképpen hatalmas anyagi költséggel jár.

 

Nem rózsás a helyzet a palaolaj tartalékaival sem. Egyes szakértők azt állítják, hogy a lelőhelyek egyenlően oszlanak meg a világban. Mások meg vannak győződve arról, hogy a lelőhelyek nagy résza az Egyesült Államokban található. És végül a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdés: egyes országok még be is tiltották a palaolaj kitermelést.

 

Az iparági szakértők emlékeztetnek: az energiapiacon gyakorlatilag minden negyedévben meghirdetik a palaforradalmat. Ez a technológiai fejlődésnek köszönhető, azonban soha sincs eredménye.

 

A palagáz és palaolaj kitermelésére megjelent új technológiák súlyos hatással lehetnek a nemzetközi kapcsolatokra. A nagy globális szereplők, akik a mai napig függenek az importált energiától, egy idő után lehetséges, hogy maguk is exportőrökké válnak.

Amennyiben ténylegesen bekövetkezik ez a helyzet, úgy elkerülhetetlen és komoly aggodalmakkal kell szembenézni Oroszországnak, aki a világ energiaforrásainak egyik vezető szállítója. Moszkva kénytelen megváltoztatni bel- és külpolitikáját.

Tíz évvel ezelőtt lehetetlen volt elképzelni, hogy az Egyesült Államok vezető földgáz-kitermelővé válik és megelőzi annak mértékében Oroszországot. Most pedig ez ténnyé vált. A palagáz feldolgozását számos országban megkezdték, köztük Lengyelországban, Ukrajnában, Ausztráliában, Nagy-Britanniában, valamint Kínában. Megjelentek olyan technológiák, amelyek lehetővé teszik a palaolaj kitermelését is. A rendelkezésre álló információk alapján Japán nagyon számít rá.

Amennyiben a palaforradalom megvalósul, úgy elkerülhetetlenül jelentős hatással lesz a nemzetközi kapcsolatokra. Képzeljünk el egy tisztán elméleti forgatókönyvet, amelynek egyelőre köze sincs a valósághoz. Az Egyesült Államok, Nyugat-Európa országai és Kína felhagynak az olaj és a gáz importjával, vagy legalábbis jelentősen csökkentik azt. Ebben az esetben a károsultak táborához csatolhatóak a Perzsa-öböl olaj-monarchiái. Az általuk előállított termékek iránti állandó kereslet drámaian csökken, és kénytelenek lesznek jelentősen visszavenni geopolitikai ambícióikból.

Ugyanígy csökken az Egyesült Államok érdeklődése Közép-Ázsia iránt. Valószínűleg megszűnik az Oroszországot elkerülő gázvezetékek kiépítése. A Kaszpi-tengeri lelőhely perspektívája pedig továbbra is bizonytalan marad.

Ami Kínát illeti, szintén tervezi a palagáz és palaolaj kitermelését a saját területein, így nagyon valószínű, hogy a közép-ázsiai régió elveszíti vonzóerejét a számára. Értelmét veszti az aktív kínai terjeszkedés Afrikában és csökken Peking függősége a Perzsa-öböl olajszállításaitól.

Első pillantásra, ha a palatechnológia beigazolódik, akkor Oroszország a vesztesek táborában lesz. Ugyanakkor ez nem egészen igaz. A vele azonos Szaúd-Arábiával szemben sokkal sokoldalúbb a gazdasága. Természetesen Oroszország nagymértékben függ az olaj- és gázból származó bevételektől, ugyanakkor azok csökkenése tovább ösztönzi a gazdaság diverzifikációját.

Hangsúlyozni kell, hogy a fent említett forgatókönyv csupán feltételezés, amely megvalósulhat vagy papíron maradhat. Megérteni a palagáz és palaolaj nemzetközi kapcsolatokra való hatását csak 7-10 év múlva lehet, vagy akár még később. Viszont gondolni rá, már ma kell.

http://hungarian.ruvr.ru/2012_10_07/90460572/