Nem akarjunk háborút – Washington azt szeretné ha belépnénk a konfliktusba…. És embargózzuk agyon minimum magunkat

Most ülik Magyarországon az első világháború évfordulóját. De most van nagyon hasonló helyzet ahhoz is, hogy egy világégés kitörjön. Az USA most a világ csendőrének érzi magát és Ukrajna ürügyén szeretne ütni az oroszokon. A sajtóban természetesen az szerepel, mindent Moszkva kezdett... Németországban közvélemény kutatások szerint az emberek majdnem ötven százaléka helyesli az orosz akciókat, az orosz kisebbség megvédését.

 

Nagyon hasonló a helyzet az első világháború kitörését megelőző eseményekhez. Ezért észnél kell lennünk. Nem kicsit, nagyon, hogy Magyarország ne változzon Mad Max sivataggá. Eddig sikerült kikerülni a közvetlen konfliktust, és ezért váltunk az USA számkivetett páriájává. De az embargóban kénytelenek vagyunk részt venni. Bele is pusztulunk. Mi előbb, mint az oroszok.

 

 

 

Gyóni Géza verse ezt a helyzetet nagyon jól visszaadja, akkoriban íródott, amikor az első világháborúban a Monarchia giga erődjét, Przemyśl-t kénytelenek voltak feladni az orosz túlerő miatt a Monarchia csapatai. Budapesten az eseményről a Margit híd budai hídfőjénél az Oroszlános emlékmű emlékezik meg.

 

 

Gyóni Géza:

Csak egy éjszakára...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
    Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
    Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
    Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, -
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
    Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
    Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
    Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
    Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.

               (Przemyśl, november.)

Forrás:
Magyar versek könyve
Szerkesztette: Horváth János
Második, bővített kiadás
Budapest, 1942
678-679. oldal

ADVOCATUS DIABOLI