Révay András: A becsület útján

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum nem csupán a különféle fegyverek, zászlók, egyenruhák gyűjteménye. Sokkal több annál! Őrzője és megtestesítője a katonai szellemiségnek is. Rendezvényein, erről időről - időre bizonyosságot is ad.

Bár a II. Világháborúnak hetven éve vége, talán még a hadtörténelemmel foglalkozó szakemberek között sincs, aki elmondhatná magáról, hogy minden részletével tisztában van. Igaz ez akkor is, ha csak szűk időszeletet ragadunk ki, mondjuk hat napot 1944 júliusából. A német csapatok márciusban megszállták Magyarországot, a szövetségesek áprilisban elkezdték az ország bombázását. Németbarát kormány alakult. Vidékről - hathatós magyar támogatással - hamar elhurcolták a zsidókat, Horthy a helyén maradt és semmit sem tett. Róla a legtömörebb, nagyon találó megállapítást Veesenmayer - Hitler teljhatalmú birodalmi megbízottja Magyarországon - adta. Egy jelentésében ezt írta róla: „A Kormányzóval mindig ugyanaz a probléma. Mindig azzal a személlyel ért egyet, aki utoljára hívja." Hogy ezt honnan tudjuk? Ott van annak a könyvnek 116. oldalán, melynek bemutatója néhány nappal ezelőtt volt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban és pont annak a kritikus hat napnak eseményeit dolgozza fel.

A Koszorús Ferenc ezredesnek emléket állító könyv több a memoár-irodalomban megszokottaknál. Jelentőségének érzékeltetésére egy tény is elég: a bemutatón jelen volt őexcellenciája, Colleen Bell, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti nagykövete és Hende Csaba honvédelmi miniszter is. A nagykövet részvétele indokolt és magyarázható volt, hiszen Koszorús Ferenc a II. Világháború végén az 1. páncélos hadosztály parancsnoka a 3. magyar hadseregben, 1945 tavaszán, Németország területén amerikai hadifogságba esett, később az USA-ban élt és ott is halt meg 1974-ben. Fia, ifj. Koszorús Ferenc ügyvéd ma is ott él, a könyv bemutatásakor ő is jelen volt.

Koszorús Ferenc a háború egyik epizódjaként bátran, következményekkel nem törődve, végrehajtott egy parancsot - mondta el róla Hende Csaba honvédelmi miniszter. Abban a viharban, ami akkor már ötödik esztendeje rázta meg és fordította ki sarkaiból a világot. Azzal, hogy akkor végrehajtotta Horthy parancsát, sokak sorsa megfordult, sokan megmenekültek. Az ezredes hű volt az esküjéhez. Jó katonaként pontosan tisztában volt a kockázatokkal és annak megfelelően cselekedett. Páncélosai óramű pontossággal szállták meg Budapest katonailag fontos pontjait, még a szembeszegülés gondolatát is kizárták. Ötven évvel később, Tom Lantos, az amerikai Képviselőházban ezt mondta róla: „Ma több ezer család él egy ember hősies fellépésének köszönhetően, aki nagyon bizonytalan és vészterhes időben állt ki meggyőződése mellett." Ez a művelet - folytatta a miniszter - ugyanis kikényszerítette a mintegy 250 ezer, budapesti csillagos házakban élő zsidó deportálásának leállítását. Koszorús sokat tett a magyar honvédség becsületének védelméért. Hiába cselekedtek az ország nevében embertelen dolgokat mások, ő megmutatta, hogy van egy Magyarország, mely maga is haláltusáját vívja ugyan, de még vannak olyanok, akiknek szent az emberélet.

Gyakran mondják egy-egy könyvről, hogy hiánypótló, nos ez valóban az. Haszonnal forgathatják az érettségire készülő diákok és azok a felnőttek is, akik érdeklődnek az apró, de jelentős események iránt. A lábjegyzetekkel bőven kiegészített, egy DVD-vel is ellátott összeállítás szerkesztői számos olyan részletre világítanak rá melyek eddig jobbára homályban maradtak. Figyelemre méltó gondolatot idéznek Szent-György Albertnek egy 1940-ben mondott beszédéből, mely szerint „...az egyetem szövetségese, munkatársa minden más tudóstestületnek (...) a falak között meg kell őriznie a teljes szellemi szabadság levegőjét, mely nélkül minden kultúra elsorvad." (44. old.) Okot ad az elgondolkodásra Kassák Lajos egy mondata is: „Nem az a lényeg, hogy a magunk fajtáját, nemzetiségét helyezzük más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé." (45. old.) Sajnos becsúszott néhány tévedés is, melyet egy lektor még korrigálhatott volna. A 24. oldalon például „turáni típusú" harckocsit említenek, pedig a Skoda gyárban tervezett, de Magyarországon gyártott tankoknak Turán volt a neve. Az 59. oldalon pedig a háború menetét döntően befolyásoló összecsapás helyeként Belgrád térségét jelölik meg. Igaz, hogy a szláv név jelentése ugyanaz, de a csata Belgorod körzetében zajlott!

Tény: ha nem lett volna a Koszorús-akció 1944. július 6-án, a július 9-én Magyarországra érkező Wallenbergnek később már nem lett volna kiket megmentenie - emelte ki a könyv egyik szerkesztője, Hantó Zsuzsa. Sajnos az is tény, hogy az egyikük neve iskolai tananyag, a másik nevet alig ismerik. Miközben sok országban rendszeresen beszélnek az emberek arról, hogy mi történt, miért történt - egymás mellé ültek az elkövetők és az áldozatok, leszármazottaik pedig mostanáig rendszeresen folytatnak hasonló párbeszédeket, Magyarországon ilyen típusú beszélgetések rendkívül ritkán történnek. Pedig a fiataloknak szükségük van arra, hogy megismerjék az igazságot. Ennek a könyvnek az is a célja, hogy végre párbeszéd folyjon, mert a sebeket csak úgy lehet begyógyítani, ha először kitisztítjuk őket!

A bemutatóra Budapestre látogató ifj. Koszorús Ferenc édesapját idézte. Ő azért rögzítette az eseményeket, „mert leírásával és közreadásával tartozom a magyar jövőnek. (...) Mert a való tényeket a szélsőséges pártpolitikák a saját javukra elferdítették." Róla Amerikában állapították meg, hogy a magyar hadsereg egyik legmagasabb rangú volt tisztje, akinek tiszta múltja van. Semmi nem ejtett foltot becsületén. Akciója előtt azt kérdezte tiszttársaitól: „Ki követ engem a becsület útján?" Tettének következtében Magyarország 1944-ben az egyetlen német szövetséges állam volt, ahol katonai erővel akadályozták meg több mint negyedmillió zsidó deportálást. Meghiúsította a később csak Baky-féle csendőrpuccsnak nevezett akciót és Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal kitolódott.

Érdekes részletre világított rá dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka. A Múzeum Márványtermét díszítő festmény az 1900-as párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. A címe: A huszárság apoteózisa. Rajta, a magyar történelem mintegy négyszáz évét látjuk viszont olyan fegyvernemen keresztül, amit mi, magyarok terjesztettünk el Európában és a világon. Ott van szinte minden kor könnyűlovassága, a magyar vitézség jelképe. A gondolat elvezet bennünket Koszorús Ferencig, mert ő is huszár volt! A háború végén, 1918-ban huszárként végezte a Ludovikát és utána sokáig huszárként szolgált. Ott nevelődött olyan katonává, akinek válságos időszakban helyén van az esze és a szíve.

 

 

PÁNCÉLOSOKKAL AZ ÉLETÉRT

Szerkesztette Hantó Zsuzsa és Szekér Nóra

ISBN 978-963-12-1505-2

F&F Print Line Kft. Nyomda 2015.Bp.