Világörökség vagy lignitbánya?

Lignitbánya nyitásával veszélyeztetnék hazánk egyetlen UNESCO természeti világörökségi helyszínét, és az Aggteleki Nemzeti Park természeti értékeit. A bánya ellen szót emel a WWF Magyarország, tiltakozik a helyi lakosság, miközben a lignit és a lignitbányászat egészségkárosító hatásait is számos tanulmány igazolta már. Július közepén dőlhet el, hogy a természeti értékeket, egészséges környezetet veszélyeztető, jelentős károsanyag-kibocsátással járó, gazdaságtalan beruházás megkapja-e az engedélyt!

Július 15-én lesz az a közmeghallgatás, ahol a Teresztenye, Szőlősardó és Égerszög térségében tervezett lignitbánya környezetvédelmi hatásait vitatják meg. A WWF Magyarország több szempont miatt is ellenzi a beruházást. A tervezett bánya Magyarország egyik legszebb és legértékesebb Nemzeti Parkjától 680 méterre létesülne, ezzel veszélyeztetné az ország egyetlen olyan helyszínét, amely a természeti értékei elismeréseképp kapta meg az egész világon ismert és elfogadott UNESCO Világörökség kitüntetést. A bányát ugyanis az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai, mint természeti világörökségi helyszín védőövezetében tervezik kialakítani. Kritikus problémát okoz az is, hogy a bányászat során kitermelésre kerülő lignit szállítási útvonala a világörökségi helyszín és a nemzeti park határán vezetne, áthaladva Natura 2000 területeken, amely negatív hatást gyakorolhat a természeti értékre.

A tervezett bányaterület ökológiai folyosót érint, miközben az Országos Területrendezési Törvény (2003. évi XXVI. törvény) kizárja ilyen területen új külszíni bánya létesítését. A beruházás és a hozzá kapcsolódó szállítási útvonalak és rakodóhelyek olyan természeti értékeket veszélyeztetnének, mint a fokozottan védett haris, illetve védett denevérfajok.

"A WWF álláspontja szerint a lignitbányászat és a lignit elszállítása nem történhet sem a világörökségi helyszínen, sem annak védőövezetében, mert az ország egyik világszinten is elismert természeti öröksége szenvedne visszafordíthatatlan károkat, ezért meg kell akadályozni, hogy a bánya környezethasználati engedélyt kapjon" - mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

További érv a bánya kialakításával szemben, hogy a tervezett szállítási útvonal közelében található a Szőlősardó ivóvízellátását biztosító vízbázis. A települést ellátó vízmű sekély kútja karsztvízre települt, és mint ilyen, közvetlen összeköttetésben van a felszínnel, vagyis a vízadót a felszíni hatások jelentős mértékben veszélyeztethetik.

Komoly aggályokat vet fel a kibányászott lignit sorsa is. "A lignit, amelyet egyesek virágföldnek is csúfolnak, az egyik legkisebb fűtőértékű energiahordozó. Egyértelműen felmerül a kérdés, hogy az ilyen elavult, szennyező technológiák helyett miért nem megújuló energia-termelés és lakossági energiahatékonysági programok valósulnak meg" - mondta Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia Programjának vezetője.

"Amellett, hogy a lignit igen gyenge fűtőértékű, elégetésekor rengeteg üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Ha a lignitet lakossági hasznosításra szánják, akkor az égésekor keletkező kén-dioxid, vízzel találkozva ún. kénes savat hoz létre, amely elsavasítja a felszíni vizeket, károsítja a talajt, az élővilágot és az épületeket, irritálja a nyálkahártyát" - folytatta Vaszkó Csaba programvezető.  De a kénes sav egészségügyi hatása eltörpül a bányászat során keletkező mikroszkopikus por, nitrogén-oxidok és a ciklusos szénhidrogének mellett, amelyek légúti és keringési megbetegedéseket, illetve rákot okozhatnak a környező lakosság körében.  Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Rákkutató Intézete (IARC) korábban arra a következtetésre jutott, hogy a lignit lakossági égetése bizonyítottan szerepet játszik a tüdőrák kialakulásában.

A lignitbányák komoly kockázatot jelentenek a környéken élők megélhetésére, életminőségére is. A világ számos térségében a felszíni bányák miatt a helyi közösségek gyakran kényszerülnek elhagyni otthonukat, vagy kénytelenek megpróbálni embertelen körülmények között is túlélni, ahogyan például Kolumbiában és Indiában. Azok a helyi lakosok, akik az Aggteleki Nemzeti Parkban vagy környezetében élnek, a természeti értékek megőrzésére és fenntartható használatára alapozták jövőjüket. Ennek megfelelően a turizmus fejlesztésén dolgoztak az elmúlt években, és ezt szorgalmazzák most is. A lignitbánya számukra is a legrosszabb forgatókönyv, amely mégis megvalósulhat, ha a környezetvédelmi hatóság* engedélyezi a tervezett beruházást.