Révay András: Legfeljebb száz szó!

Az elmúlt évben tapasztalt érdeklődés nyomán az idén is meghirdetik a „Száz szóban Budapestről" című pályázatot, melynek célja Budapest tömör, frappáns bemutatása. A szervezők szeretnék vele szorosabbra fűzni a városlakók és a város viszonyát.

Ez a pályázat, egy Chilében 15 éve népszerű, egész Santiagót megmozgató játék magyarországi megvalósítása - árulta el az ötletgazda, Kobrizsa Ádám. Ő az eredeti helyszínen, Dél-Amerikában találkozott az utcát díszítő plakátokkal és hazaérkezve nekifogott a meghonosításnak. A Budapesten - Európában elsőként - tavaly elindított kezdeményezés szépsége pont az egyszerűségében rejlik. Bárki, aki szeretné, 100 szóban mesélheti el, mit jelent neki a város, milyen története, emléke, érzése, benyomása van annak tereivel, eseményeivel, lakóival kapcsolatban. Az ötletadó chilei versenyre évente több tízezer pályamű érkezik, és a lakosság úton-útfélen találkozhat a kiválasztott legjobb írásokkal, legyen annak szerzője nyugdíjas pedagógus, vagy akár aktív hentes. Az első, itthon megrendezett pályázatra összesen 738 pályamű érkezett; sikerült megmozgatni fiatalt és időset egyaránt, írások érkeztek 16 éves és 92 éves szerzők tollából. A szervezők kaptak könnyes-bús, de kacagtató írásokat is, és a nyertes pályaművek is ezt a sokszínűséget tükrözték.

Szabály mindössze csak egy van: a szeptember 1-ig beküldött pályamű legfeljebb csak száz szóból állhat! Ezt a háromtagú zsűri ellenőrzi. Az elkészült munkákat a http://www.100szobanbudapest.hu oldalon várják, de a történetek postán is elküldhetőek a Lumen Kávézó, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2-3 címre. Az értékelés a tavalyihoz hasonlóan történik. Akkor a zsűri kiválasztotta a tizenkét legjobbat és azokhoz egy-egy kortárs, magyar illusztrátor képet is készített. Egy tizenharmadikhoz pedig fotó készült. A CAFe Kortárs Művészeti Fesztivál ideje alatt a Bálnában ki is állították mindet - ez most is így történik majd. Hasonlóképpen a legjobb százat nyomtatott füzetben is kiadják. Lesz két újdonság is. Meghirdetnek egy közösségi történetírást. Ennek során egy előre elkészített oldalra mindenki tíz szót írhat és azt levélben vagy kézbe adva továbbíthatja tíz másik emberhez - a végén kérik a beadását ennek is. A másik játék során a mobiltelefon jut szerephez. A Palotanegyedben elrejtettek tizenkét helyszínen - a városra egyértelműen utaló - pontot. Egy mobilalkalmazás segítségével ezeket meg kell keresni, ott kiderül egy szó. A tizenkét szó felhasználásával kell egy történetet írni és benyújtani.

A pályázat a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ támogatásával, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös programként valósul meg - mondta el az igazgató - Bán Teodóra. A fesztivál október 2. és 18. között, közel negyven helyszínen, mintegy 180 programmal zajlik majd. Szükség van a fesztiválokra, mert így az események olyan közegbe kerülnek, melyek egységbe fogják a város tereit, utcáit - megszólítva a budapestieket. A Kortárs Őszi Fesztivál az évtizedek alatt jelentős helyet vívott ki magának. Helyet kap benne minden képzőművészeti és előadó-művészeti műfaj, a szezonra vonatkozó leghangsúlyosabb „termékeiket" mutatják be. Igaz ez a fővárosi színházak előadásaira, a kortárs művészeti galériák bemutatóira, és most már a „Száz szóban Budapestről" eseményeire is.

A társművészetek egymásra utalva működnek, de a leglényegesebb bennük az ember! Ebben az esetben a szó, ezért kell a száz szóból képet alkotni, gondolatot ébreszteni, közösséget építeni. A fesztivál másik célja, hogy inspirálja is a művészeket, hiszen a közeg, a város, a társaság, amiben élünk, olyan, amilyennek mi magunk teremtjük, és amilyennek mi szeretnénk látni. Ezek az apróságnak, könnyed szórakozásnak tűnő események rengeteget képesek hozzátenni Budapest életéhez. A város kulturális élete gazdag, ennek alkotói, művészei és fogyasztói egyetlen egységet jelentenek. Észre sem vesszük, de a kultúra itt van a környezetünkben, jelentősen formálja az életünket, identitásunkat, az egymáshoz való viszonyunkat. A szavak majd testet és hangot is kapnak, mert némely pályamunka megzenésítésére is sor kerül. Száz szóban nagyon sokat el lehet mondani, főleg mivel kilépnek az utcára, plakátokon is láthatja, olvashatja a közönség. Budapest, csodálatos város, ha mi szeretjük, akkor más is szeretni fogja és a fesztiválok ennek elősegítésére hivatottak.

Nagy Dániel Viktor színművész, a zsűri tagja tavaly már találkozott néhány pályamunkával. Egy művésztársával, a Tavaszi Fesztivál keretén belül, az általuk kiválasztott harmincnyolc művet feldolgozták és közel negyvenperces műsorban színpadra állították. Mivel a pályázatban nincs semmi tematikus megkötés, a színészi munka is teljesen szabad volt. Tervezik, hogy az idei válogatást ötvözve a tavalyival, 2016-ra esetleg külföldön élő magyaroknak is bemutatható darab születik. Ám előbb még - Winkler Nórával és Szőllőssy Balázzsal együtt - részt vesz a legjobb 12 mű kiválasztásában. Pénznyereményben az első, második és harmadik helyezett részesül, ennek összértéke 150 ezer Ft. Mind a 12 döntős művet illusztrátorok színesítik, szakmai vezetőjük Simonyi Cecília illusztrátor. A száz legjobb 100 szavas pályaműből pedig most is egy kiskönyv készül. A díjátadó ünnepségre a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében, a Bálna Budapestben kerül sor, októberben.

Ha az elmúlt évben beérkezett pályamunkák színvonalából indulunk ki, az újabb siker reménye nem indokolatlan. Bizonyítékul álljon itt az előzőek egyik győztesének „Béreslegény" címmel beküldött száz szava: „Az utasokat általában soha nem érdekli, melyik országban járunk, nyugdíjasok, akiket befizettek egy nyaralásra, Passautól a Fekete-tengerig mennek a hajóval, végigeszik az egész utat, étkezések között meg a kabinjukban agonizálnak. Amikor becsorgunk Budapestre, az viszont más, akkor azért felnéznek ők is tányérjukból, ilyen csodát még senki nem látott. A világ leggyönyörűbb városa, különösen a Dunáról nézve, a Gellért-hegynél még a villát is leteszik egy pillanatra, úgy bámulnak. Közben szólnak az osztrák népdalok, az élet szépségéről, a boldogságról, én meg állok mellettük a kávéskannával és arra gondolok, hogy nálunk bezzeg csak a sarjú tüske böködi a tenyered."